Szorongás,félelmek,pánikbetegség,depresszió

Félelem, szorongás, pánikbetegség, depresszió: vegyük sorjába az egyes érzelmeket és jellemzőit, ezután áttekinthetjük az egyes módszerek kínálta lehetőséget a gyógyításban.

A félelem jellemzője, hogy mindig egy meghatározott tárgyra vagy témára vonatkozik, továbbá, hogy minden esetben a múltban történt negatív tapasztalat az alapja. Az eredményt tekintve azonban, teljesen mindegy,van-e valódi kiváltó ok vagy csak a tudat által levont kövtekeztetésről van szó a félelem egy létező gátló tényező.Nézzünk egy konkrét példát: a legelső szerelmem megcsalt egy másikkal, eltelt néhány év , most boldog párkapcsolatban élek, de folyton attól rettegek, hogy a kedvesem el fog hagyni ("mert,én megcsalható vagyok"), ezért néha ellenőrzöm a telefonját, váratlanul megjelenek mikor Ő a barátaival együtt sörözik...A félelmem ugyan a jövőre vonatkozik, de a múltban gyökerezik és hatással van a jelenben való működésemre, amely kialakítja, meghatározza a jövőmet.

Jellemzői: futás, menekülés/ ez lehet tényleges/ én megyek el/ vagy rafináltabb pl.. úgy viselkedem, hogy még mielőtt valóban beleszeretnék a kiszemeltbe ő hagyjon el/ , támadás, agresszió.Tehát alapvetően egy állandó készenléti állapot, amely végül elvezethet kimerültséghez, alvászavarhoz, később egyéb testi problémákhoz. A félelem természetes lehet alkalmi reakcióként, de ha tartósan rögzül és részévé válik személyiségünknek , akadályozza annak kiteljesedését.

 A szorongás a depresszió mellett az egyik leggyakrabban előforduló pszichés zavar, jellegzetessége: hogy nem realis, konkrét veszélyt jelez, nincs megfogalmazható tárgya, irányultsága, viszont a szervezetet állandó" tettre kész " állapotba tartja és így előbb-utóbb kimeríti a rendelkezésre álló energiakészleteket. A tartós szorongás a mindennapi félelmeknél erősebb érzelem, amelyet elsősorban bizonytalanság és meghatározhatatlanság jellemez,amely verbálisan is jelentkező, szavakban nehezen megfogalmazható állapotot jelent .

A következő fizikai tünetekkel párosul:a felfokozott éberség miatt, az egyén nehezen tud koncentrálini másra, mint a "közelgő veszélyre", gyakori a visszatérő szívdobogás-érzés, szájszárazság, hányinger, hasmenés, kapkodó, megfontolatlan viselkedés, máskor pedig a tehetetlenség érzésével együttjáró bénultság, rezignáció.